Emlékezés Mádl Ferencre

2011. május 31

Elhunyt dr. Mádl Ferenc akadémikus, Széchenyi-díjas magyar jogtudós, 2000 és 2005 között Magyarország köztársasági elnöke.

Megrendítő e hír azért is, hiszen néhány hónappal ezelőtt – az elmúlt év decemberében - egy igazán bensőséges hangulatú ünnepi közgyűlésen körünkben ünnepeltük Õt, s személyes jelenlétével tanúi lehettünk megnyerő, közvetlen személyiségének, emberi nagyságának.

Mélységes tisztelettel emlékezem szavaira, melyben köszönetét fejezte ki azért, hogy a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése emberi, tanári, politikai életútját elismerve Veszprém Megye Tiszteletbeli Polgárává fogadta.

Hálás volt a sorsnak, hogy Veszprém, s e táj városai és falvai lehettek emberi, lelki és nemzeti mivolta alakulásának meghatározó színhelyei.

Szoros kötelék fűzte Õt Veszprém megyéhez. Gyermekkorát Bándon és Szentkirályszabadján töltötte, s családi gyökerei is megyénkhez kötötték.

Munkája során kiemelt figyelmet szentelt e térségnek, hiszen a megyéből érkező meghívásoknak mindig igyekezett maradéktalanul eleget tenni: Az Õ szavait idézve:” nemrég Sólyban ünnepelhettük Veszprém és további három magyar megye Szent Istvántól való okleveles belépését történelmünkbe”.

Mint a privatizációt is felügyelő miniszter, miniszteri munkássága idején részt vett a Herendi Porcelánmanufaktúra tulajdonosi formájának kialakításában, s éveken át volt az igazgatótanács tagja.

Veszprém megye két települése – Bánd és Szentkirályszabadja – díszpolgárává választotta.

Tudományos tevékenysége során főképp polgári, összehasonlító, valamint kereskedelmi joggal, nemzetközi magánjoggal és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémáival foglalkozott. Nevéhez fűződik a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jog elméletének kimunkálása. Az említett diszciplínák oktatási és kutatási tanszéki feltételeinek megteremtője volt. Elősegítette az európai integráció, illetve Magyarország EU-s csatlakozásának jogi keretét s feltételeit, s mindehhez feldolgozta és bemutatta könyveiben az európai integráció jogi rendjének több intézményét. Különböző tudományos fórumokon és társaságokon keresztül ösztönözte a kelet–nyugati jog összehasonlítás kiterjesztését és tudományosabb alapokra történő helyezését.

Dr. Mádl Ferenc tudományos munkásságát tekintve méltán mondhatjuk, jogászprofesszori kutató munkájával országunk szellemi és erkölcsi értékeit jelentősen gazdagítva, a kutatott területek fejlődésében kimagasló érdemeket szerzett.

Tevékenységének nemzetközi elismerését jelzi, hogy számos külföldi tudományos intézmény tagja lett, s vendégprofesszorként több külföldi egyetemen is tanított.

Szerzőként húsz könyv és kb. 200 tanulmány fűződik nevéhez. Számos hazai és nemzetközi kodifikációs munkálatban vett részt. Nemzetközi gazdasági perekben évekig választott bíróként tevékenykedett.

A rendszerváltást követően a hazai közéletben meghatározó szerepet töltött be. Az Antall-kormány idején Európa-ügyi és tudománypolitikáért felelős tárca nélküli miniszterré majd művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki.

Művelődési és közoktatási miniszterként miniszteri minőségében a Humán- és Ifjúságpolitikai Kabinetnek, valamint az európai integrációval kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására alakult tárcaközi bizottságnak volt tagja. Miniszteri munkássága alatt tevékeny részese volt a hazai oktatásügy és tudományos kutatás új, korszerű kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakításában. Mindemellett privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnöki tisztét is betöltötte, valamint elnöke volt a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégiumnak, s 1992 januárjától 1993 februárjáig a Humán-politikai Kabinetnek.

1999-től kezdődően köztársasági elnökké történő megválasztásáig a kormány tudományos tanácsadói testületének munkáját segítette.

A Magyar Köztársaság Elnöki tisztségét 2000 - 2005-ig töltötte be. Ezen időszak alatt további elévülhetetlen érdemeket szerzett, hiszen tudását, munkáját, hazánkért, országunk nemzetközi megbecsüléséért, a demokráciáért és az alkotmányosságunkért, közéletünk nyugalmáért, a magyar oktatásért és kultúráért szentelte.

Élete és munkája példaértékű mindannyiunk számára. Arany János sorai méltóképpen fejezik ki a nemzetért és az országért tett szolgálatát:

„Nem hal meg az, ki milliókra költi

Dús élte kincsét, ámbár napja múl;

Hanem lerázván, ami benne földi,

Egy éltető eszmévé finomul,

Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,

Amint időben, térben távozik;

Melyhez tekint fel az utód erénye:

Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”

(Arany János: Széchenyi emlékezete)

Összes hír 2009-től napjainkig